My Horses

Ezen az oldalon hasznos információkat tudhatsz meg a lovakról!!

Andalúziai
Marmagassága: 157-160 cm
Nemes megjelenésű, nem mondható gyors lónak, de ennek ellenére szeret menni. Feje nemes, kissé kosfej jellegű. A sörénye hullámos, dús, hosszú. Jellemző rá az erős csánk, a szabályos paták, a kiváló csontozat, a rövid, izmos, rövid nyak és a széles, erős válltájék és lapocka. Középnagy termetű ló. Szemei mandulaformájuk, homloka széles és lapos, fara lejtős. Hátaslónak hasznosítják, mivel gyorsan tanul és megbízható. Az egész világon kedvelt lófajta.
Egyes feltételezések szerint a történelem első hátaslovai a spanyol lovak voltak. Az ibériai barlangfestmények tanúsága szerint az mindenesetre biztosan megállapítható, hogy i.e. 5000-ben már lovagolták.
Az andalúz egyik őse a Sorraia-póni, ez a vadlótól és tarpántól származó szívós fajta, amely nem csak Hispániában, hanem szerte a Római Birodalomban kedvelt harci ló volt. A mór hódítás alatt, a berber lovakkal való keresztezéssel alakult ki a mai formája.. Az andalúz ló a középkorban is első számú csatalónak számított, a spanyol konkvisztádorok éppúgy használták, mint az angol királyok.
Azonban a XVIII. században csökkent a népszerűsége, kecsesebb fajták kerültek előtérbe. Egy éhínséget követő járvány majdnem megsemmisítette a maradék állományt is. Szerencsére a spanyol hegyek között fekvő Karthauzi Kolostorban folytatták a tenyésztését. A XIX. században a ritkaságára való tekintettel a spanyolok tiltották az exportját, a 100 éves tilalom 1960-ig tartott, azóta újra kezd elterjedni a világban.

Angol Telivér

Marmagassága: 150-170 cm
Atlétikus testfelépítésű, változatos méretű lovak. Szinte minden testi jellegére igaz jelző az, hogy hosszú: nyaka, marja, háta, fara, lába, csüdje. Túlnyomórészt pej színű, de viszonylag gyakori a sárga, fekete és szürke színváltozata is.
Az angol telivérfajta kialakulása a XVII-XVIII. századig nyúlik vissza. Akkoriban már népszerűek voltak a lovasversenyek, ahol a farmerek paripái rendszeresen megmérkőztek egymással. A gazdagabbak kifejezetten versenyre kezdtek el tenyészteni lovakat. Az ősi angol fajták rendkívül kitartóak, de kevésbé gyorsak voltak, ezért keresztezték őket a rendkívül gyors arab telivérekkel. Ebben a nemesítési versenyben született meg a világ leggyorsabb vágtázója, az angol telivér.
Az angol telivér ősei a Nagy-Britanniában a XIV. századtól honos galloway, azaz kelta póni kancák, és keletről behozott keleti, arab mének voltak. Az angol telivér kialakulásában három mén, Byerley Turk, Darley Arabian és Godolphin Arabian játszotta a legnagyobb szerepet. Tulajdonképpen tőlük származtatható az összes ma élő angol telivér.
Az angol telivér törzskönyvezésének szabályai igen szigorúak. 1793-ban James Weatherby állította össze a GENERAL STUDBOOK-ot, azaz az angol méneskönyvet, így csak az a ló minősülhet angol telivérnek, amelyik a könyvben feltüntetett 237 kanca és 169 mén valamelyikének a leszármazottja.
A fajta magyarországi tenyésztésének megindítása elsősorban Széchenyi István és Wesselényi Miklós nevéhez fűződik .A magyar telivértenyésztést világhírűvé tette az 1874-ben született KINCSEM, akinek világrekordját azóta sem döntötte meg senki : 54 versenyen 54 győzelem.
Az angol telivér nemcsak a lóversenypályákon, hanem - elsősorban kiváló mozgásának és ugróképességének köszönhetően - a lovassportok különböző ágaiban is kiváló.

Appaloosa

Marmagassága: 147-157 cm

Alapvetően különleges színe miatt tenyésztik ezt az indián pónit. Hihetetlenül kemény, könnyen kezelhető és tanulékony. Külleme eleget tesz azoknak az általános követelményeknek, amelyeket a félvér lovakkal szemben támasztottak. Típusa semmiképpen sem egységes, testméretei tág határok között mozognak.

Amerikába a lovakat a spanyolok vitték, az appaloosa ősei is a konkvisztádorok hátasai. A különleges színű lovakat a Nez Percé indiánok tenyésztették ki a XVIII. században. Az appalosa név az indiánok területén áthaladó Palouse folyó nevéből származik. A Nez Percé indiánok számítottak a legjobb lótenyésztő törzsnek, így nem véletlen, hogy éppen a területükön született meg ez a fajta. Bár egyedülálló foltozottságáról vált híressé, nem ez a kiváló rejtőszín volt a tenyésztésük fő szempontja, annál inkább az állóképesség, gyorsaság és erő. Az Egyesült Államok hadserege majdnem véget vetett az appaloosa lovak történetének, mikor fogságba vetette a Nez Percé indiánokat, a lovaikat pedig lemészárolta. 1938 élesztették fel a fajtát az indián lovak leszármazottaiból. Azóta újra elterjedt, az Appaloosa Lovas Klub jelenleg 400 ezer lovat tart nyilván.
Öt elismert szőrszíne van :
-párductarka: túlnyomó részben fehér szőrszínű ló egész testén sötét, ovális, jól körülírható foltok vannak.
-hófedte: az egész testen, főképpen a far környékén fehér foltok vannak
-sötét alap: nagyobb fehér vagy pettyes „takaró"
-márványtarka: nagyobb színes foltok, amelyek tűzötté vallhatnak elszórtan a testen
-agáttarka: fehér és színes szőrök keverednek

Arab telivér
Marmagassága: 147-155 cm
Az arab ló kitűnik nemes szépségével és eleganciájával, Viszonylag kis méretű a feje, karcsú nyakán hosszúszálú sörényszőrei csak fokozzák ezt a hatást. A marja kifejezett, a háta és az ágyéka viszont rövid. Az arab lónak egyedülálló módon csak 5 ágyékcsigolyája és 16 farokcsigolyája van (a többi lónak 6, illetve 18). Kevésbé tűnik izmosnak, mint az angol telivér. Leginkább szürke színű, de pej, sárga és fekete színváltozata is gyakori.
Feltehetően a legrégebben kitenyésztett lófajta. A pontos eredete nem tisztázott még, de az biztos, hogy i.e. 2500 körül már léteztek Észak-Afrikában a mai arab telivérhez küllemében igen hasonló, a sivatagi körülményeket kiválóan tűrő, szívós, kemény, ellenálló lovak. A harcos beduin törzsek így nagy hasznát vették ezeknek a lovaknak, nem csoda, hogy körükben rendkívüli tiszteletnek örvendtek. Az arab ló nemesítésében igen jelentős szerepet játszott az is, hogy Mohamed próféta tanításaiban kötelezővé tette a lovak szeretetét és nemesítését. A beduin hagyományok az arab lovak őseinek egy i.e. 3000 körül élt kancát, Bazt és egy Hoshaba nevű csődört tekintik. A modern arab telivért pedig Salamon király öt kancájától (Al-Khames, vagyis az Ötök) származtatja a hagyomány.
Arab telivérnek csak az a ló tekinthető, amelynek minden őse Arábiából, Egyiptomból származik. Az arab lovat tenyésztők világszövetsége, a WAHO felügyeli a törzskönyvezést és a tenyésztés tisztaságát.
Az arab telivér külleme és eleganciája felülmúlhatatlan, mozgása nemes, állóképessége kiváló, így a lovassportok között legfőképpen a távlovaglás bajnoka.

Bajor melegvérű

Marmagassága: 165-170 cm
Küllemére jellemző a nemesség, a nagy ráma, a pontos küllemi felépítés. Feje nagy, nyaka elegánsan ívelt, középhosszú, középmagasan illesztett, marja kifejezett, mellkasa mély, háta középhosszú, erős, fara hosszú, széles. A tarka kivételével minden szín megengedett. Energikus, térölelő és elasztikus mozgású ló. Kiemelkedő tulajdonsága a kisigényűség, a jóindulat és a hosszú élettartam.
Bajorország számít Németország egyik legnagyobb lótenyésztő hagyományokkal rendelkező tartományának. Innen származik a már kipusztuló félben lévő rottal is, a keresztesháborúk hátasa.
A fajta tenyésztése a XVI. században kezdődött, amikor V. Albert herceg méneket hozott bajorországi kolostorokba, elsősorban Asbachba és Griesbachba. A cél egy hadra is fogható könnyű hátasló kialakítása volt. Az 1800-as évekig főleg holsteini méneket, a XIX. század első felében angol félvér, arabot, anglo-normann és norfolki lovakat vontak be a tenyésztésbe. A XIX. század második felében a tenyésztés középnehéz melegvérű ló irányába változott. A XX. század kezdetén az oldenburgi mének nemesítő hatása érződött. A II. világháború után a tenyészcél újból változott és a sokoldalú használatra alkalmas, harmonikus felépítésű ló került előtérbe. Az 1980-as évektől a sok célra alkalmas, teljesítmény orientált sportló lett a cél, ezért angol telivérrel, hannoverivel és trakehneni méneket vontak be a tenyésztésbe.

 Berber ló

 Marmagassága: 147-160 cm
A berber ló nem mondhatni kecses lónak. Feje egyenes, gyakran kosfej. Nyaka erős, középmagasan illesztett, rövid, alacsony. Koponyája szűk, primitív. Lapockája meredek, vállak kiállóak. Ágyéka feszes, háta nem hosszú, inkább rövid. Fara és a hátsó végtagjai nem túl tökéletesek, ugyanakkor fara csapott, farka mélyen tűzött. Rövidtávon gyors. Végtagjai a betegségekkel szemben ellenállóak. A fajta keménységet, életerőt sugároz. Igaz rá a menőkedv. Mellkasa mély, bordái nem elég íveltek. Patája rendkívül kemény. Bár szinte mindegyik színváltozatban előfordul, kivéve a tarkát, a szürke szín a legjellemzőbb rá. Eredeti színe állítólag pej és fekete volt.
A berber ló Észak-Afrikából, Marokkóból származik, feltehetően helyi vadlovak lehetettek az ősei. A szélsőséges sivatagi körülményekhez alkalmazkodott fajta. Egyesek öregebbnek tartják még az arab lónál is. Az őshonos fajták mellett a vandálok és gótok által Észak-Afrikában hozott északi, és mór hódítással kézre került hispániai lovak is szerepet játszottak a kialakulásában.
Az arab után a második azok a fajták közül, melyek nagy szerepet játszottak a világ lófajtáinak kialakításában, köztük az angol telivérében is. Szintén nagy szerepet játszott a lipicai, andalúz és lusinato fajták létrejöttében. Az andalúz eredetű musztángoknál is jól felismerhetők a berber jellegek.
A fajta Európában sosem élvezett akkora megbecsülést, mint az arab világban. Pedig sok muszlim történetíró, tudós és hadvezér többre tartotta az arab telivérnél is, elsősorban a harctéri alkalmazhatóságot illetően A két fajtát el is kezdték keresztezni, ami azonban azzal járt, hogy az ősi vérvonalú berber lovak kezdtek eltűnni. Csak a harcias tuareg törzsek álltak ellen, és tenyésztették tovább a tiszta vérvonalú berber fajtát.
A francia gyarmatosítók is megkedvelték ezt a fajtát, így jelenleg Franciaország rendelkezik a legnagyobb európai ménesekkel.

   Breton
     Marmagassága: 152-163 cm
Típusát tekintve átmenet a hidegvérű és melegvérű között. Testalkata szögletes, zömök, széles. Feje kicsi, nyaka erős, rövid, marja elmosódott, háta széles, rövid, fara kerekded, szügye mély, mellkasa erőteljesen dongás, lába szikár. Színe általában vörössárga vagy sárgaderes, néha fakó vagy pej, elvétve esetleg szürke.Eredete még a kelta időkre vezethető vissza, változatlan formában maradt fenn a kora középkorig. Leginkább harci paripaként használták, a nehézfegyverzetű lovagok megbízható hátasa volt. A keresztes háborúk idején a lovakat kelet vérű fajtákkal keresztezték. A középkor végére két fő típusa alakult ki, a sommier és az ebből tenyésztett rossier. A sommier tipikus mindenes ló volt, a rossier elsősorban hátasló tulajdonságokkal rendelkezik, továbbra is elsősorban a katonaság körében. A francia gyarmatosítok révén Észak-Amerikában is megjelent. A XIX. században újabb fajtákkal keresztezték, többek között percheronnal, ardennivel és boulonnais-vel, amely újabb típusok kialakulásához vezetett. A draft breton rendkívül erőteljes, a könnyebb és energikusabb postier sokoldalún használható típus. A harmadik típus, a corlay manapság már nagyon ritka, benne a hegyvidéki pónin használható típus. A harmadik típus, a corlay manapság már nagyon ritka, nála a hegyvidéki pónik hatása érvényesül. A bretonokat 1930-as évek óta kizárólag csakis fajtatisztán tenyésztik.Franciaország egyik legkedveltebb lova, Japánba, Olaszországba és Spanyolországba is exportálnak, igen keresett fajta. Mivel testtömegéhez képest nagy az ereje és a munkakészsége, ezért a kisgazdaságok és ültetvények kedvenc lova. Még ma is szigorú teljesítményvizsgán kell megfelelnie.A legnagyobb létszámban Bretagne-ban tenyésztik. Két jelentős ménese a Lamballa és a Hennebont.

   Connemara

             
Marmagassága: 132-145 cm
A fej formás, közepes nagyságú, néha kissé kosfejű. Szemei nagyok, bent ülők, nyaka jól illesztett, hosszú, lapockája dőlt, marja elmosódott, háta hosszú, fara jól izmolt, a szár rövid, lépése akciós. Minden színben megtalálható, kivéve a tarkát, ám leginkább a szürke és a fakó szín jellemző rá.
Az egyetlen ír pónifajta kialakulását a XV-XVI. századra teszik. Ma már azonban a világ több pontján is tenyésztik, nemcsak Írországban.A kelta póni leszármazottjának tartják, amely az egyik legősibb európai fajta. Az ír Connemara-ból származó pónit sok hatás érte, spanyol, arab és berber fajtákkal egyaránt keresztezték őseit. A hackney, az angol telivér, de még inkább a welsh póni hatása szintén érződik a fajtán. Úgy tartják, hogy a fenti fajták legelőnyösebb tulajdonságait egyesíti magában. Írország mocsaras, nedves és hűvös vidékéhez alkalmazkodott lovakat rendkívüli szívósság jellemzi.
Értelmes, kemény, ellenállófajta. Könnyen kezelhető, jó munkakészségű, és felnőttek is lovagolhatják nagy mérete miatt. Jó ugróképességű. Nyugodt természete révén gyermekek mellé ideális választás. Hazájában vadászlovaglásra is használják.
1923. december 15-én megalakult a "Connemara Pony Breeder's Society" (Connemara Póni Tenyésztők Szövetsége). Az első méneskönyv 1926-ban jelent meg.

 Doni ló

Melegvérű, Oroszországból származik, a XVIII-XIX. századból. Régen a lovasságban használták a fajtát, erre a célra lett kitenyésztve, ma kiváló a távlovaglásban
A fajta kialakulásában legfőképpen 4 fajtának volt nagy szerepe. Ez az Akhal-tekini mely keménységet örökített és a küllemében is sokat formált. Az Angol telivér a méretetket adta, az Arab az egészséget és a minőséget örökítette. Ezen kívül szerepe volt a Karabah fajtának, mely a gyorsaságot javította, és a mozgás
           
Rendkívül kitartó ló, könnyen alkalmazkodik az időjáráshoz is. Nem kényelmes, de jó természetű. A lapocka rövid és meredek, a csüd gyakran meredek, az elülső végtagok jól izmoltak, a far legömgölyített, gyakori a "kardállás".Sárga és pej színben fordul elő. Hátas- és fogatlónak hasznosítják.

Fell és dales pónik

Marmagassága: körülbelül 150 cm

A két fajta származásában és tulajdonságaiban is nagyfokú hasonlóságot mutat, olyannyira, hogy egyesek egy fajtának veszik. A pónik feje finom, a lapocka erős, az igás jelleg megmutatkozik rajta, a lábak rövidek, de erősek, a bokaszőrök selymesek, a paták rendkívül jó minőségűek. A far izmos. A dales pónik valamivel testesebbek és magasabbak a fell póniknál. Főként fekete és sötétpej színben találhatók meg.

Mindkét fajta az I-II. századból származik, a Brit-szigetek két szomszédos területéről: a fell Cumbriából és Nyugat-Penninesből, a dales Kelet-Penninesből, Jellegüket tekintve hidegvérű pónik. A hagyomány szerint a ma már kihalt galloway póni az ősük, de a fríz lovak is nagy szerepet kaptak a fajták kialakulásában.Ezt a két fajtát leginkább hátas-, illetve fogatlónak hasznosítják. A dales tenyésztési célja tulajdonképpen egy igás, illetve egy málhás póni



Fríz ló

Környezet: Hideg éghajlat
Eredet: Az időszámítást megelőző időkből
Jellege: Hidegvérű
Jellemző tulajdonságok: Híresek szeretetre méltó karakterükről és a kedvező vérmérsékletükről. Testalkatuk robosztus, ugyanakkor gazdaságosan tarthatók.
Fajta kialakulása:
A spanyol ló javított a testalkaton, finom , nemes vonásokat kölcsönzött a fajtának.
A Berber ló a negy életerejét, tüzes vérmérsékletet és kitartóképességét örökítette.
Erdei ló ( csak megemlítem a tudósok azt hiszik nem is létezet)Ezekhez köszönhetőa kiindulási állományra jellemző primitív, nehéz testalkat .
Színek: fekete
ló
Marmagasság: legalább 155

    Hucul

                 
                           Marmagassága: 135 cm körül

A fej nemes, közepes méretű, a nyak széles, közepesen hosszú, a mar lapos, a hát hosszú, a törzs rövid, a farok mélyen tűzött, ugyanakkor a farok és a sörény dús. Mellkasa mély, lábai erősek, ugyanez jellemzi a patát is.
Színe legtöbbször őzszínű pej, többé-kevésbe fakó, vagy egérszürke szőrökkel keverve. A gesztenyepej, a sötétpej, a nyári fekete is gyakori, előfordul fakó, fekete és tarka is.
A hucul a Kárpátok "kis" pónija. A vadlóra emlékeztető fajta származását tekintve megoszlanak a vélemények. Egyesek magyar fajtának vélik, azonban valójában a Kárpátokban, a Tisza, a Prut, a Cseremosz, a Borodina forrásvidékén, Bukovina, Galícia, Magyarország határterületén élő hucul nép tenyésztette ki. A melegvérű póni ősei a hagyomány szerint a mongolok lovai, a tarpánok voltak. Az általuk XIII. században behozott erős, kis termetű lovak jól alkalmazkodtak a szélsőséges hegyvidéki viszonyokhoz. De elképzelhető, hogy más keleti fajták is részt vettek a nemesítésében. Első ízben 1603-ban említik a nevét. A jelenlegi hét vérvonala alapítócsődöreik neve alapján: Hroby, Goral, Prislop, Ousor, Pietrosu, Gurgul és a Polan.
A fajtának 1792-ben már ménese volt Radautzon, illetve Lucsinán. Bár ez idővel feloszlott, 1856-ban újraalakult.
Az Osztrák-Magyar Monarchiában katonai szolgálatra fogták, főként a hegyivadászok kedvelt málháslova volt, így a nehéz hegyi tereppel bíró frontokon kulcsszerepet kapott. 1915-ben mozgósították a ménest is, Lucsinából Waldofba szállították a lovakat
Az Első Világháború után Kárpátalja, illetve 1921-ben 23 hucul Csehszlovákiához került. A Tátrában található Kistapolcsán (Topolcianky) helyet kapott ménes a Gurul vérvonalat képviseli.
A Monarchián osztozó más országokban is találhatók ménesei. Magyarországon mintegy 60 kanca él (a fele Aggteleken) a 2000 tenyészállatból álló európai állományból. Az 1990-es évek közepén Lengyelország, Szlovákia, Csehország, Magyarország, Ausztria létrehozta a fajta nemzetközi szervezetét, HUZUL INTERNATIONAL FEDERATION néven, amely szervezi a fajta tenyésztését, törzskönyvezését és génmegőrzését.
Életmódjában és összbenyomásában is különbözik minden más fajtától, igen primitív fajtajellegű. Igénytelen fajta, a hidegben is megállja a helyét, ugyanakkor erős és tanulékony kis póni. Munka-, fogat- és málháslónak tartják. Helyét kiválóan megállja a hegyes területeken, utakon, dombokon. Kitűnő hobbiló, különösen fogatban. Edzett, ellenálló, hosszú élettartamú, termékeny fajta. A versenysportok kivételével minden más használatra kitűnően alkalmas.

 Hunter

Marmagasság: igen változatos, nincs meghatározott követelmény.

Nem számít fajtának, hanem vadászatra kitenyésztett típus. A hunter a falkavadászatban hagyománnyal rendelkező országokban mindenhol megtalálható. Általában az angol telivér és tömeges félvér lovak keresztezésével jön létre. A tipikus hunter ló az ír igás és a telivér keresztezéséből születik. Küllemi előírás vagy követelmény nem létezik, a lényeg, hogy jó egyensúlyú és ezt támogató testfelépítésű legyen Lovasát gyorsan és biztonságosan hordozza. Elvárják tőle az állóképességet, a bátorságot, a jó ugróképességet és -készséget, valamint a kellemes temperamentumot. Szinte valamennyi európai országban, sőt Amerikában is ismerik és kedvelik. A hunter 3-4 évesen már részt vesz a vadászaton. Gyorsan tanul és az akadályokat szinte segítség nélkül megugorja.

Marmagassága: 152-162 cm

A lipicai fajtának nagy kosfeje van, de nem burkolt. Szemei nagyok, élénkek. Feje alacsony tűzésű. Nyaka izmos, magas illesztésű. Háta hosszú, széles, jól izmolt. Ágyéka hosszú, széles, jól izmolt, erős, jól kötött.
Fara széles, igen jól izmolt alma vagy dinnye far. Irányultsága vízszintes. Igás, hintós jellegéből adódóan szügye rendkívül széles, feltűnően jól izmolt. Mellkasa inkább dongás, mint mély, lapockája meredek. Fel és alkarja gazdagon izmolt. Ízületei, inai szárazak, szikárak, csontjai tiszták. Hátulsó lábai gyakran kardosak, elől-hátul előfordul a puha csüd.Küllemi jellegéből adódóan mozgása akciós. Általában szürke. Kisebb gyakorisággal előfordul a fekete, sőt a pej lipicai is.A fajta eredete 800-ra nyúlik vissza, mikor Hispánia megszállására Gibraltárnál partra szálló mórok berber lovai spanyol földre léptek. A berber lovakat római eredetű, majd kora középkorban is kedvelt harci lovakkal keresztezték. 1580. május 19-én, a Habsburg világbirodalom aranykorában döntött úgy I. Ferdinánd fia, II. Károly, hogy felállít egy hercegi ménest Lipicán, a Trieszthez közeli karszton elterülő kis faluban. A cél egy olyan fajta kitenyésztése volt, amely nemcsak nagyszerű tulajdonságaival, hanem pompás megjelenésével is méltón képviseli a világ akkori legnagyobb birodalmának nagyságát.A tenyésztés a kor divatjának megfelelően a fent említett spanyol lovakkal indult. A fajta őse 8 mén volt, amelyek vérvonala most is külön-külön elismert. A dán királyi ménesben született, de szintén spanyol Pluto nevű szürke mén 1774-ben került Lipicára. Pluto-t 1774-ben a nápolyi királyság legjobb spanyol fajtájú méneséből származó fekete Conversano követte. A csehországi Kladrubból 1783-ban érkezett a Favory nevű fakó mén, amely a modern fogatsportban kiemelkedő teljesítményt nyújtó Favory törzs őse. Spanyolországi spanyol ló a Favoryval együtt megvásárolt Maestos. 1803-ban vétel útján került a ménesbe a nápolyi pej, Neapolitano.Az 1800-as évek elején a Lipicán kialakult ménes sem tudta magát távol tartani az előző évszázadok kiemelkedő tenyészhatású fajtájától, az arabtól. A Siglavy törzsből származó arab mén bekerült a fajtába és Siglavy Capriola néven máig virágzó geneológiai vonalat alapított. Időközben kiegészült a lipicai törzs a magyar, illetve horvát-szlavóniai Incitató és a Tulipan geneológiai vonalakkal. A világon ezt a 8 vonalát ismerik el a fajtának.Szerepe a fogatsportban, kisebb mértékben, mezőgazdasági igásmunkában és főleg a hobby-tenyésztésben van. Ők a híres Bécsi Lovasiskola még híresebb lovai. Különleges értéke, hogy 400 éve fajtatisztán tenyésztik. E tulajdonságain a lipicai lovat tenyésztők világszövetsége erősen tovább őrködik.

Magyar hidegvérű

Marmagassága: 150-165 cm

A hidegvérű ló külleme és testalkata jelentősen különbözik a melegvérű fajtákétól. A nagyobb testtömeg, a dúsabb izmoltság, a vastagabb bőr, durvább és dúsabb hosszúszőrök, a terjedelmes és burkolt izületek első látásra megkülönböztetik a hidegvérű lovat más lófajtáktól. Feje testtömegével arányos, kissé burkolt, de nem durva. Nyaka középmagasan illesztett, közepes hosszúságú, igen jól izmolt, gyakran ívelt. A sörény, dús, kétfelé osztott. A mar rövid, alacsony, széles, jól izmolt, a hátba fokozatosan megy át. A hát középhosszú, széles, jól izmolt. Fara terjedelmes, erősen izmolt, csapott, barázdált. A nem elég izmolt „szimpla" far melegvérű ősökre utal, így törzskönyvből kizáró ok. A színe főként pej, szürke, sárga, fekete és a deres szín különböző változatai. A szügye széles, izmos, mély. Mozgása az utóbbi évtizedekben sokat javult, ma már egyre kevesebb a rendellenes mozgású (kaszáló, csámpás) ló.
A „hidegvérű" szó nem az állat testhőmérsékletére, hanem vérmérsékletére utal. A hidegvérű ló jellegében, főként erős csontozata, nagy izomtömege, dús szőrzete és lassúbb mozgása miatt jelentősen eltér az egyéb ló típusoktól. Az ősei Magyarországra valószínűleg már az Árpád-házi időkben, majd később a hadjáratok során kerültek a fajta ősei. A középkorban ugyanis a nehéz páncélos lovagok csak ilyen erős, termetes hidegvérűeket voltak képesek lovagolni. A mezőgazdasági munkában is nagy hasznosak voltak. Jelentős elterjedésük az 1880-as évekre tehető. A hidegvérű ló nagy testtömege, nyugodt vérmérséklete miatt ideális igásló. Már kétéves korában fogatba tanítható. A betanítás valamennyi fajta közül a legegyszerűbb, már néhány alkalom elég, hogy utána megbízhatóan dolgozzon. Nagy tömege, dús szőrzete, sajátos alkata, nyugodt természete révén kiválóan alkalmas azoknak, akik nem gazdasági célból, hanem kedvtelésből tartanak lovat.

Mongol ló

Jó munkakészséggel rendelkező fajta. Kocsiban négy ló képes elhúzni 4400 librát, 50-60 km-t képes megtenni egy nap.A kancák évente képesek 662 libra tejet adni.

A Mongol ló Kína legtekintélyesebb fajtája, mely nagy számban él Kínában. Kettős célú ló. Hátaslóként és hámos lóként használják, de a hús- és tejiparban is célt szolgál. A kancák marmagassága 127 cm, a méneké 128 cm

Jellemző tulajdonságok:

A nóniusz egészséges, jó felépítésű ló. sem a hátas-, sem pedig a kocsitipúus nem mondható gyorsnak, viszont sokoldalúnak igen.
Marmagasság: 160-170cm
Színek: Pej, sötétpej(fekete)
Hasznosítás:Hátas-és fogatló
Környezet:Kontinentális éghajlat
Eredet:XIX. század
Jellege:Melegvérű
Elterjet Magyarországon!

 Nóri ló

Hidegvérű fajta, mely a XVI. századból származik.
Igáslónak hasznosítják, igen közkedvelt fajta, Európa egyik legrégibb hidegvérűje. Hazája Ausztria és Közép-Alpok. Nevét Noricumról kapta
A fajta őse málhásló és harciló volt. 1565 óta tartják nyílván, de javítani kellett a méretet, melyet Burgundi fajtával próbálták végrehajtani, Spanyol lovat is használtak a javításra, mely inkább a mozgást javította.
           
Már 1688-től megpróbáltak a fajtatiszta tenyésztésre odafigyelni. Próbálták a fajtát melegvérűekkel is javítani, de ez nem vált be. 1802-től a tenyészcél egy jó igás fajta kitenyésztése volt. További javításokat szerettek volna a fajtán végrehajtani, melyet Clydesdale-lel, Belgával, Yorkshire-i ménnel próbáltak véghez vinni. Ám ez megintcsak nem vezetett a célhoz. Mára mivel a mezőgazdaságban már nem igazán használják a gépesítés miatt, megpróbálják a fajtát átvinni a lovassportokba is, kizárólag ennek a fajtának külön is rendeznek military, fogat és még díjlovaglás versenyt is.
Erős, kemény fajta. Feje finom, egyenes, orrnyílások tágak. Szemei élénkek, fülei mozgékonyak. Nyaka közepesen hosszú, jól izmolt, marja alacsony. Mellkasa mély, teste zömök, háta hosszú, fara terjedelmes és barázdált, enyhén csapott. Farka mélyen tűzött, végtagok szabályosak és erősek.
Marmagassága 170 cm körüli, szárkörmérete 22-24 cm, súlya 650-680 kg. Minden színben megtalálható, de leggyakoribb színe a pej, fekete, sárga és tarka.

    Palomino

      Marmagassága: 145-163 cm

Mint minden westernló, a palomino is igen intelligens, kitartó, fordulékony, gyors és igénytelen. Nem csak a színe, hanem kellemes használhatósága miatt is kedvelt sport- és szabadidőló. A lovassportok szinte valamennyi ágában megállja a helyét. Küllemét tekintve nincs egységes típusa. Egyetlen jellemzője a színe, mely az újonnan vert aranyérméhez hasonlít, sörénye mosott fakó. Ez a típus minden színből és fajtából kialakulhat, az amerikai kontinensen a quarter és az angol telivér befolyásolja ennek a típusnak a génállományát. Tenyésztőszervezete Észak-Amerikában a Palomino Horse Association. A szín meglehetősen erős kötöttséget jelent, csak azt a lovat törzskönyvezik amelyiknek legalább egy ősét már regisztrálták.

 Póló póni

A póló póni egy lótípus, amit sem póni- sem pedig lófajtaként nem tartanak számon. A lovaspólót az angolok hozták be Amerikába és Európába, de ez a játék Indiából származik. A kezdetekben telivér apaságú pónikancákat fedeztettek eredeti angol póniménekkel, azonban mára a tenyésztési központ Argentína lett. Itt criollokat kereszteztek telivérekkel, majd az utódokat úgyszintén telivérrel „frissítették", hogy a sebességet növeljék. Nemrég a quarter horse is szerepet kapott a póló póni tenyésztésében.
           

Eredet: XIX-XX. század
Származás: Argentína

Küllem: telivér jellegű fej; kecses nyak; kifejezett mar; rövid szár; egyenes végtagok; jó csontozat; kiváló paták
Marmagasság: átlagosan 160 cm
Szín: bármely szín, kivéve a tarkát
Használat: lovaspóló; hobbiló
Érdekesség: A póló pónik sörényét legtöbbször tövig lenyírják, farkukat pedig pólókontyba tűzik nehogy az ütő beleakadjon.
Indiában létezik egy bizonyos manipur fajta, ott ezeknek a póniknak a hátán űzik a lovaspólót.

  Shagya Arab

A Shagya arab, Magyarország fajtáinak egyike. Ezt a fajtát nagy becsben tartják mind a magyarok, mind a külföldiek. Kiváló hátasló, híres a minőségéről. Arab jellegű és a XIX. századból származik. Sokan összetévesztik a Shagya arabot az Arab telivérrel. Pedig azért van különbség. Nézzétek csak:
A tenyésztés célja eredetileg egy katonmén létrehozása. A Bábolnai Ménest 1789-ben alapították. 1816 után a tenyésztési előírások megkomolyodtak a Shagya-val szemben, meghatározták a tenyészcélt, miszerint a kancákat csak keleti vérű mének fedezhetik.
Így a fajta magas arab vérhányaddal rendelkezik. Így természetesen a fajta kialakulásában a legnagyobb szerepet az Arab ló kapta, erről is kapta a nevét (Arab). Az Arab Ló Tenyésztőinek Szövetsége 1972-ben alakult. A fajtát önálló fajtaként csak 1978-ban ismerték el. Egyébként, hogy visszatérjük a fajta kialakulására, három fajtát kell az Arab telivéren kívül megemlítenünk, amelyek hozzájárultak a Shagya Arab fajtához. Ez a spanyol, a magyar, és az angol telivér. A Shagya, az Shagya Arab fajtának az alapító ménének a neve. Ezért lett Shagya Arab. Bábolnára 1836-ban érkezett Szíriából, 160 cm-es, szürke mén volt.
Tömegesebb mint az Arab telivérek, a marja is kifejzettebb, és a lapockája is dőltebb. A fej gyönyörű, barátságos és előkelő, széles homlokkal, kifejező szemekkel. A fülek kicsik, a nyak magasan illesztett, nem túl hosszú. A hát középhosszú, olykor rövid, az ágyék tökéletes. A far terjedelmes, a hátsó végtagok szabályosak, az ízületek szárazok, a paták szabályosak. A faroktűzés magasan helyezkedik el. Energikus, gyors, vágtája kerek.
Marmagassága 160 cm körüli, szárkörmérete 19-20 cm. Bármilyen színben előfordul, de a leggyakoribb a szürke, pej és a fekete.

    Shire ló

Környezet: Hűvös éghajlat
Eredet: XIX-század
Jellege: Hidegvérű
Jellemző tulajdonságok:
A shire híres hatalmas erejéről.Valószínűleg a legnagyobb lófajta.A kifejlett egyedek súlya:1016-1219kg között van. Ereje és méretei ellenére alapvetően KÖNNYEN kezelhető, KEDVES ló.
A fajta kialakulása:
A fríz javította az alakot és a mozgást.
A flemand a hatalmas erőt, méreteket, testtömeget örökítette.
Színek: fekete,pej,szürke
Hasznosítás: nehéz hámos
Marmagasság: 170-180 cm között

Törpe ló

Marmagasság: nem haladja meg a 86cm-t, Miután csak ötéves korukban érik el a felnőtt méreteket, azelőtt nem is kerülnek törzskönyvbe.

Többnyire három változatban tenyésztik:
-Marmagasság: nem haladja meg a 86cm-t, Miután csak ötéves korukban érik el a felnőtt méreteket, azelőtt nem is kerülnek törzskönyvbe.Többnyire három változatban tenyésztik:-nemes arab jelleg -quarter horse típus -nehéz csontú igásló alkatA küllemi elbírálásuk a szokásos elveket követi. A szelekciót nehezítik, hogy csak az egyed öregedésével vállnak láthatóvá a küllemi hibák. Minden szín megengedett.

Tulajdonképpen ezek a lovak a „nagyok" kicsinyített másai. Nem pónik és nem is aránytalan törpék. Eredetük bizonytalan. Feltehetően az 1500-as években indult a tenyésztésük az arab telivér, az angol lófajták, a shetlandi póni vagy más kistermetű lovak keresztezésével. Egy másik feltételezés szerint a normál méretű lovak mutációja.A törpe lovak esetében a legfőbb szempont a minél kisebb marmagasság. A belső tulajdonságok között ugyanilyen fontos feltétel a nyugodt természet. Érdekes módon viszonylag hosszú ideig élnek. Bár a mini lovak képesek akár 30kg-ot meghaladó málhát is cipelni, alkati adottságuk miatt a fogatolásra alkalmasabbak.

-Nemes arab jelleg
-quarter horse típus
-nehéz csontú igásló alkat

A küllemi elbírálásuk a szokásos elveket követi. A szelekciót nehezítik, hogy csak az egyed öregedésével vállnak láthatóvá a küllemi hibák. Minden szín megengedett.

Tulajdonképpen ezek a lovak a „nagyok" kicsinyített másai. Nem pónik és nem is aránytalan törpék. Eredetük bizonytalan. Feltehetően az 1500-as években indult a tenyésztésük az arab telivér, az angol lófajták, a shetlandi póni vagy más kistermetű lovak keresztezésével. Egy másik feltételezés szerint a normál méretű lovak mutációja.

A törpe lovak esetében a legfőbb szempont a minél kisebb marmagasság. A belső tulajdonságok között ugyanilyen fontos feltétel a nyugodt természet. Érdekes módon viszonylag hosszú ideig élnek. Bár a mini lovak képesek akár 30kg-ot meghaladó málhát is cipelni, alkati adottságuk miatt a fogatolásra alkalmasabbak.

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat